Rengeteg zavarodottság, fájdalom és nyomorúság származik abból, hogy önnön / vélt avagy valós / bűneink okán, nem tudjuk és nem is értjük egyáltalán kik is vagyunk valójában. Mondhatnám azt is , hogy ez a tény fundamentális tudatlanságra vall, hisz adott kérdésekre a származásunkat ,környezetünket, társadalmi beágyazottságunkat tekintve, hozzávetőleg kielégítő válaszokat tudunk adni, ámbár arra , hogy kik is vagyunk mi , na arra kérdőjelek tömkelege villódzik a fejünkben. Nem tudom ki
Ezt úgy is nevezhetjük, hogy: kialakult szerkezetünk.
Sok esetben meghatározza a testalkatunkat, termetünket, tekintetünket, arcberendezésünket,idegrendszerünket,érzékelési szokásainkat, s természetesen érzelmi alapmintáinkat.
A rossz hír, hogy típusunk, vagy stílusunk, ugyanaz marad életünk végéig. A jó hír, hogy ha felismertük, tudjuk kezelni, s rengeteget fejlődhetünk benne. Habár életünk során , különböző időpontokban felvesszük az összes különféle mintát. Ezt személyiségünknek
Néhány gondolatnyit foglalkoznék a személyiséggel, hisz akárhogy is , de ez az amit kvázi alkalmazunk, s többnyire " tapasztalunk is. Mindezt azért teszem, mert kicsit könnyebb lesz megérteni a felszínt, s később azt, hogy mi is van alatta.
Személyiségünk egész egyszerűen egy álarc / persona / , egy szerep , mely az esetek döntő többségében ural minket, s emiatt legtöbször azt sem tudjuk mit művelünk, azaz gépiesen éljük az életünket. Minden egyes alkotóeleme egy-egy élethelyzetre adott
Ezen gyökérpontjaink nemcsak minket érintenek, de környezetünk visszatükröződését és kapcsolatainkat is nagyban meghatározzák. Ezért is van az, hogy kapcsolatainkban szinte kivétel nélkül mindig ugyanúgy sérülünk meg. Ezen meghatározó alapminták / azaz önmagunk / megértése lehetőséget ad arra, hogy meglássuk egónk gépies voltát, s felfedezzük a lelkünkben mélyebben zajló folyamatok miért-jét .
Egyedülálló egyéniségünk, valójában egy kiszámítható viselkedésminta. Például, ha felfedezzük, hogy
Amivel mosttantól egy kicsit átfogóbban foglalkozni fogok, az nem más mint saját magunk térképe, melyet sok-sok irományból gyűjtöttem, s próbáltam szintetizálni a hétköznapi tapasztalataimmal.
Nézzük csak.
Először is alapban 3 féle,/ fajta / embertípust , vagy karaktert különböztetünk meg. A karakter kifejezés ne tévesszen meg minket, ugyanis nem azonos, legalábbis jelen szemantikában a személyiséggel. Személyiségünk minden ami életünk során ránk tapad, s adott esetben naponta is
Akárhogyan is, de a helyzet az, hogy mind kultúrális fejlődésünk, mind pedig a tudatunk evolúciója elérte azt a szintet, amikor a történéseket nem tudományosan magyarázzuk, hanem bizony az események szövedékét, csakis spirituálisan tudjuk tisztán megérezni.
Keressük a kulcsot, habár pontosan nem is tudjuk melyik ajtón szeretnénk benyitni, mindenesetre folyamatosan motoszkál bennünk, hogy mi is lehet odabent. A kulcs kizárólag egyetlen zárba illik, mely saját magunk felé nyílik.
Tudom
Habár a múltunk sok esetben meghatároz minket, sose feledjük, hogy a jelenben élünk, s ahogy a jövőnk, úgy a múltunk is változhat. Sokunk bizony sokkal neurotikusabb lenne, ha a múltunkat nem korrigálnánk, jelenkori asszociációkkal, megítélésekkel, látásmódokkal.
Itt jön képbe számomra az idő fogalma, melyet azért alkottunk és"használunk", hogy tapasztalatainkat el tudjuk helyezni, s könnyebben megértsük, kezeljük létezésünket.
A jövőnk, ill. múltunk jelennel való aktív kapcsolatának egyik
Miért is jó az enneagramm? Lényege, hogy megértsük önmagunkat, miért viselkedünk,reagálunk úgy ahogy, az alapvető viselkedésmintáink miért ugyanazok minden kiélezett helyzetben, miért sérülünk rendszerint ugyanúgy mind a hétköznapokban, mind a kapcsolatainkban . A különféle személyiségvizsgálatok sok esetben nem adnak választ, hisz a személyiség felszíni jelenség, míg a karaktert a mélyben zajló folyamatok határozzák meg. Egy kicsit talán az egyéniségünk is innen eredhet. A mélyben zajló
Nos! Legutóbb a megértésnél tartottunk, s ha már eddig eljutottunk, gondoljunk csak bele mennyi mindent körbe tudunk rajzolni, azonban saját magunk eredendő működésének igencsak a felszínét kapargatjuk. Ha azt kérdezi valaki, ismerjük-e magunkat, az első válaszunk zsigerből mi más lenne, mint
- " Naná, nálam jobban senki nem ismer engem" -
S ez a válasz sajnos egy kicsit sántít. Ez bizony azért fura, mert ha megkérdezik tőlünk, hogy hogy hívnak, vagy hol születtünk, vagy ki volt az
Az ember hétköznapjainak mechanikussága, fejlődésünk legnagyobb gátja. Büszkén szajkózzuk, hogy fejlődik a tudomány! Igen, de a tudomány önmagában tudás alapú s a tudás maga nem azonos az értéssel.
Más leélni egy életet, s más megélni azt!
A szimpla élethez elég a tudás, s ennyivel akár ( a hétköznapi értelemben) "sikeresek" is lehetünk. A teljes élethez azonban elengedhetetlen a MEGÉRTÉS, ami viszont teljes értékű létezésünk alapköve.
Néhány kérdést fel kéne