Kommunikációnk során nem árt, ha megvizsgáljuk a belső állapotokat. Ezek lehetnek gondolati, fizikai, és érzelmi természetűek. Ha pontosan meg tudjuk határozni  a természetüket, van rá esély , hogy nevén tudjuk nevezni őket. Példának okául, harag, félelem, fáradság stb. Néhányunkban lokalizálódnak, másokban jelen lehet számtalan érzés.

De nézzük az alapvető kérdéseket.

-  Mit mond, és mit gondol az ember magáról? / nem mindegy!!!! fontos!!! /

  • Mit gondol a másik

 

Nem tudom említettem-e már, hogy minden létező dolog, ahogy mi is, az energia körül forog. Ahhoz, hogy több legyen vagy legalább maradjon , először is meg kell találnunk hol veszítjük el azt. Az energiafogyasztásunk egyik fő oka, a mindennapi életben gyakrolt összes fölösleges mozdulatainkban rejlik, minthogy minden feszültség energiát igényel. S itt visszautalnék korábbi gondolataimra, mégpedig a fő "bűneinkre", azaz meghatározó szenvedélyeinkre. A fő szenvedélyeink is, igencsak

 

Üdvözletem mindenkinek aki néha beleolvas irományaimba, közlöm, hogy visszajöttem és nem adom fel. Közel egy év telt el, s érdekes módon számomra mintha csak egy hónap lett volna. Sok minden történt bennem amit remélhetőleg gondolataim fejlődésében fogtok érzékelni. Nem tudom ,hogy a Belső Én mit művelt velem, de az biztos ,hogy tudatára ébredtem létének és elképesztő mindenhatóságának. Olyan jó lenne, ha minden ember tisztábban látná ki is ő és mi ebben a felelőssége. ...Na de

Rengeteg zavarodottság, fájdalom és nyomorúság származik abból, hogy önnön / vélt avagy valós / bűneink okán,  nem tudjuk és nem is értjük egyáltalán kik is vagyunk valójában. Mondhatnám azt is , hogy ez a tény fundamentális tudatlanságra vall, hisz adott kérdésekre a származásunkat ,környezetünket, társadalmi beágyazottságunkat tekintve, hozzávetőleg kielégítő válaszokat tudunk adni, ámbár arra , hogy kik is vagyunk mi , na arra kérdőjelek tömkelege villódzik a fejünkben. Nem tudom ki

Ezt úgy is nevezhetjük, hogy: kialakult szerkezetünk.

Sok esetben meghatározza a testalkatunkat, termetünket, tekintetünket, arcberendezésünket,idegrendszerünket,érzékelési szokásainkat, s természetesen érzelmi alapmintáinkat.

A rossz hír, hogy típusunk, vagy stílusunk, ugyanaz marad életünk végéig. A jó hír, hogy ha felismertük, tudjuk kezelni, s rengeteget fejlődhetünk benne. Habár életünk során , különböző időpontokban felvesszük az összes különféle mintát. Ezt személyiségünknek

Néhány gondolatnyit foglalkoznék a személyiséggel, hisz akárhogy is , de ez az amit kvázi alkalmazunk, s többnyire " tapasztalunk is. Mindezt azért teszem, mert kicsit könnyebb lesz megérteni a felszínt, s később azt, hogy mi is van alatta. 

Személyiségünk egész egyszerűen egy álarc / persona / , egy szerep , mely az esetek döntő többségében ural minket, s emiatt legtöbször azt sem tudjuk mit művelünk, azaz gépiesen éljük az életünket. Minden egyes alkotóeleme egy-egy élethelyzetre adott

Ezen gyökérpontjaink nemcsak minket érintenek, de környezetünk visszatükröződését és kapcsolatainkat is nagyban meghatározzák. Ezért is van az, hogy kapcsolatainkban szinte kivétel nélkül mindig ugyanúgy sérülünk meg. Ezen meghatározó alapminták / azaz önmagunk / megértése lehetőséget ad arra, hogy meglássuk egónk gépies voltát, s felfedezzük a lelkünkben mélyebben zajló folyamatok miért-jét .

Egyedülálló egyéniségünk, valójában egy kiszámítható viselkedésminta. Például, ha felfedezzük, hogy

 

Amivel mosttantól egy kicsit átfogóbban foglalkozni fogok, az nem más mint saját magunk térképe, melyet sok-sok irományból gyűjtöttem, s próbáltam szintetizálni a hétköznapi tapasztalataimmal.

Nézzük csak.

Először is alapban 3 féle,/ fajta / embertípust , vagy karaktert különböztetünk meg. A karakter kifejezés ne tévesszen meg minket, ugyanis nem azonos, legalábbis jelen szemantikában a személyiséggel. Személyiségünk minden ami életünk során ránk tapad, s adott esetben naponta is

Akárhogyan is, de a helyzet az, hogy mind kultúrális fejlődésünk, mind pedig a tudatunk evolúciója elérte azt a szintet, amikor a történéseket nem tudományosan magyarázzuk, hanem bizony az események szövedékét, csakis spirituálisan tudjuk tisztán megérezni.

Keressük a kulcsot, habár pontosan nem is tudjuk melyik ajtón szeretnénk benyitni, mindenesetre folyamatosan motoszkál bennünk, hogy mi is lehet odabent. A kulcs kizárólag egyetlen zárba illik, mely saját magunk felé nyílik.

Tudom

Habár a múltunk sok esetben meghatároz minket, sose feledjük, hogy a jelenben élünk, s ahogy a jövőnk, úgy a múltunk is változhat. Sokunk bizony sokkal neurotikusabb lenne, ha a múltunkat nem korrigálnánk, jelenkori asszociációkkal, megítélésekkel, látásmódokkal.

Itt jön képbe számomra az idő fogalma, melyet azért alkottunk és"használunk", hogy tapasztalatainkat el tudjuk helyezni, s könnyebben megértsük, kezeljük létezésünket.

A jövőnk, ill. múltunk jelennel való aktív kapcsolatának egyik