Az ember hétköznapjainak mechanikussága, fejlődésünk legnagyobb gátja. Büszkén szajkózzuk, hogy fejlődik a tudomány! Igen, de a tudomány önmagában tudás alapú s a tudás maga nem azonos az értéssel.

Más leélni egy életet, s más megélni azt! 

A szimpla élethez elég a tudás, s ennyivel akár ( a hétköznapi értelemben) "sikeresek" is lehetünk. A teljes élethez azonban elengedhetetlen a MEGÉRTÉS, ami viszont teljes értékű létezésünk alapköve.

 

Néhány kérdést fel kéne

A spiritualitás mint olyan, manapság kicsit ijesztően hangzik, minthogy társadalmunkban, hétköznapjainkban, nem nagyon megértett a maga "földönkívüli" jelentésével illetve jelentésbeli hiedelmével. Pedig,  a spiritualitás benne lehet egy igazi cowboyban, egy asztalosban vagy éppen egy falusi öregasszonyban. Az orosz nyelvben volt egy kifejezés, az ún, " obivájtel" , ami annyit jelent, hogy " mindennapi ember" . Az ember, kinek spiritualitása semmi másban nem rejlik, mint a hétköznapjaiban

Amennyiben lehetne egy kívánságom, már szinte biztos vagyok, hogy tudást s méginkább megértést kérnék.

Tudás alatt nem a deriválás profizmusát, a találós kérdések 0.1 sec. alatti megoldását, a kovalens kötés pontos folyamatát, vagy az Árpád-házi királyok születési dátumának felmondását értem, hanem, hogy megértsem azt, mi van a bensőmben és mi van a környezetemben. Most kezdem felfogni, hogy ez nem pusztán a tudásról  önmagáról szól, hanem a tapasztalatról, melyet eszközként kaptunk

Szerelmesek leszünk -- megnősülünk-- családot alapítunk-- s mindenki annak rendje és módja szerint teszi a dolgát, majd szép lassan észreveszi, hogy megint egyedül van, s minden szereplő arra panaszkodik hátsó szobákban, hogy vele nem foglalkoznak, nem kap elég figyelmet etc. 

Miért van az, hogy megpróbálunk mindent magunkra húzni, mégis meztelenek maradunk. Elégedetlenek vagyunk a munkahelyünkkel, közben azért dolgozunk annyit , mert otthon nem kapunk levegőt.

Valami nem

Először: A döntést, azaz a szádéknak azt a pillanatát, amely megvalósulását tekintve akaratunk céljával megegyezik, nevezhetjük szuperpozíciónak azaz a végső kimenetel telejességének ( eredménynek). A kérdések tartalma döntő szerepet játszik a lehetőséghalmazok katyvaszának összeomlasztásában, tehát, az ú.n. szuperpozíció , magyarán mondva eredmény létrehozásában.

Ergo. Ha jó a kérdés, a válasz, illetve a végkifejlet, automatikusan megtörténik. Hogyan kerüljük el a

Az ÉN-ek kapcsolati hálója ( amit felfoghatunk egyfajta mátrixnak is) társadalmunk legmélyebben gyökerező s egyben utolsó mentsvára is. Természetesen személyiségünknek teljesen ismeretlen ez a háló, mert mesterségesen generált énünk létezésünk szerkezetét más összefüggésben látja.

Az elkülönülés érzése okozza a legkomolyabb szorongásokat. Már sokan megírták, hogy a legkomolyabb trauma az életünkben, a magunkra hagyatottság. Ezt hívhatjuk elszakadásnak, elszigetelődésnek,elidegenedésnek. Nem

Nincs baj azzal hogy kissé előtérbe került az ÉN, hisz egészen a xx. század közepéig csak igen halkan lehetett róla beszélni, nehogy belerondítson abba a hatalmi rendszerbe, hierarchikus közegbe melyet az évszázadok, pontosabban évezredek alatt felépítettünk. Az ÉNnek erre az érvényesülésére szépen rá is telepedett a fogyasztói kultúra, hisz innentől jött a NEKEM ill. nekem IS kell. Ezzel egészen addig nem is lenne probléma, ha az irányítás a kezünkből nem került volna át rajtunk

Belső utunk fontos része, hogy megismerjük hiedelmeinket a korlátainkról, és képesek legyünk megváltoztatni azokat.

Hibázunk? Sebaj! A hibák hasznosak, mert erősítik a tapasztalatot.

" Én hittem benne, s mégsem úgy történtek a dolgok, pedig tényleg nagyon akartam "

Mi a baj ezzel?  Az első kérdésem, hogy el tudjuk-e fogadni minden kétely nélkül azt, amit áhítottan vízionálunk? S itt a lényeg a kételyen és az elfogadáson van. Mielőtt messzemenő, többségében téves következtetést vonnánk

Azt szoktuk mondani, foglalkozzunk a jó dolgokkal. Ez tök jó, csak önmagukban a puszta élvezetek, örömök nem stimulálják azt a részünket, mely a fejlődésünket elsődlegesen szolgálja. Magyarán mondva erőfeszítés nélkül a tapasztalatból hiányzik az erős kötőanyag. Mindezen folyamatok kémiája mondatja velem azt, hogy foglalkozni kell azzal ami bánt, vagy csak zavar minket.  Ugyanis ezek lesznek a homokszemek a gépezetben. S tudva lévő, hogy a homokszem a kagylóban gyönggyé válik.

A

A tudomány kimondja, hogy nem nyerhetsz ki semmilyen információt anélkül, hogy meg ne változtatnád a rendszer valamely fizikai jellemzőjét. Leegyszerűsítve, bármely megfigyelés hatással van a megfigyeltre. Érdemes rátekinteni minderre az önmegfigyelés kapcsán.

Gondoljunk csak bele!

Szeretnénk változni, s valahol valaki azt mondta nekünk, kezdjük mindig önvizsgálattal, azaz saját természetünk, viselkedésünk megfigyelésével. A jó hír, ha önmegfigyelésbe kezdünk, akarva akaratlanul változni