Amivel mosttantól egy kicsit átfogóbban foglalkozni fogok, az nem más mint saját magunk térképe, melyet sok-sok irományból gyűjtöttem, s próbáltam szintetizálni a hétköznapi tapasztalataimmal.
Nézzük csak.
Először is alapban 3 féle,/ fajta / embertípust , vagy karaktert különböztetünk meg. A karakter kifejezés ne tévesszen meg minket, ugyanis nem azonos, legalábbis jelen szemantikában a személyiséggel. Személyiségünk minden ami életünk során ránk tapad, s adott esetben naponta is
Akárhogyan is, de a helyzet az, hogy mind kultúrális fejlődésünk, mind pedig a tudatunk evolúciója elérte azt a szintet, amikor a történéseket nem tudományosan magyarázzuk, hanem bizony az események szövedékét, csakis spirituálisan tudjuk tisztán megérezni.
Keressük a kulcsot, habár pontosan nem is tudjuk melyik ajtón szeretnénk benyitni, mindenesetre folyamatosan motoszkál bennünk, hogy mi is lehet odabent. A kulcs kizárólag egyetlen zárba illik, mely saját magunk felé nyílik.
Tudom
Habár a múltunk sok esetben meghatároz minket, sose feledjük, hogy a jelenben élünk, s ahogy a jövőnk, úgy a múltunk is változhat. Sokunk bizony sokkal neurotikusabb lenne, ha a múltunkat nem korrigálnánk, jelenkori asszociációkkal, megítélésekkel, látásmódokkal.
Itt jön képbe számomra az idő fogalma, melyet azért alkottunk és"használunk", hogy tapasztalatainkat el tudjuk helyezni, s könnyebben megértsük, kezeljük létezésünket.
A jövőnk, ill. múltunk jelennel való aktív kapcsolatának egyik
Miért is jó az enneagramm? Lényege, hogy megértsük önmagunkat, miért viselkedünk,reagálunk úgy ahogy, az alapvető viselkedésmintáink miért ugyanazok minden kiélezett helyzetben, miért sérülünk rendszerint ugyanúgy mind a hétköznapokban, mind a kapcsolatainkban . A különféle személyiségvizsgálatok sok esetben nem adnak választ, hisz a személyiség felszíni jelenség, míg a karaktert a mélyben zajló folyamatok határozzák meg. Egy kicsit talán az egyéniségünk is innen eredhet. A mélyben zajló
Nos! Legutóbb a megértésnél tartottunk, s ha már eddig eljutottunk, gondoljunk csak bele mennyi mindent körbe tudunk rajzolni, azonban saját magunk eredendő működésének igencsak a felszínét kapargatjuk. Ha azt kérdezi valaki, ismerjük-e magunkat, az első válaszunk zsigerből mi más lenne, mint
- " Naná, nálam jobban senki nem ismer engem" -
S ez a válasz sajnos egy kicsit sántít. Ez bizony azért fura, mert ha megkérdezik tőlünk, hogy hogy hívnak, vagy hol születtünk, vagy ki volt az
Az ember hétköznapjainak mechanikussága, fejlődésünk legnagyobb gátja. Büszkén szajkózzuk, hogy fejlődik a tudomány! Igen, de a tudomány önmagában tudás alapú s a tudás maga nem azonos az értéssel.
Más leélni egy életet, s más megélni azt!
A szimpla élethez elég a tudás, s ennyivel akár ( a hétköznapi értelemben) "sikeresek" is lehetünk. A teljes élethez azonban elengedhetetlen a MEGÉRTÉS, ami viszont teljes értékű létezésünk alapköve.
Néhány kérdést fel kéne
A spiritualitás mint olyan, manapság kicsit ijesztően hangzik, minthogy társadalmunkban, hétköznapjainkban, nem nagyon megértett a maga "földönkívüli" jelentésével illetve jelentésbeli hiedelmével. Pedig, a spiritualitás benne lehet egy igazi cowboyban, egy asztalosban vagy éppen egy falusi öregasszonyban. Az orosz nyelvben volt egy kifejezés, az ún, " obivájtel" , ami annyit jelent, hogy " mindennapi ember" . Az ember, kinek spiritualitása semmi másban nem rejlik, mint a hétköznapjaiban
Amennyiben lehetne egy kívánságom, már szinte biztos vagyok, hogy tudást s méginkább megértést kérnék.
Tudás alatt nem a deriválás profizmusát, a találós kérdések 0.1 sec. alatti megoldását, a kovalens kötés pontos folyamatát, vagy az Árpád-házi királyok születési dátumának felmondását értem, hanem, hogy megértsem azt, mi van a bensőmben és mi van a környezetemben. Most kezdem felfogni, hogy ez nem pusztán a tudásról önmagáról szól, hanem a tapasztalatról, melyet eszközként kaptunk
Szerelmesek leszünk -- megnősülünk-- családot alapítunk-- s mindenki annak rendje és módja szerint teszi a dolgát, majd szép lassan észreveszi, hogy megint egyedül van, s minden szereplő arra panaszkodik hátsó szobákban, hogy vele nem foglalkoznak, nem kap elég figyelmet etc.
Miért van az, hogy megpróbálunk mindent magunkra húzni, mégis meztelenek maradunk. Elégedetlenek vagyunk a munkahelyünkkel, közben azért dolgozunk annyit , mert otthon nem kapunk levegőt.
Valami nem
Először: A döntést, azaz a szándéknak azt a pillanatát, amely megvalósulását tekintve akaratunk céljával megegyezik, nevezhetjük szuperpozíciónak azaz a végső kimenetel telejességének ( eredménynek). A kérdések tartalma döntő szerepet játszik a lehetőséghalmazok katyvaszának összeomlasztásában, tehát, az ú.n. szuperpozíció , magyarán mondva eredmény létrehozásában.
Ergo. Ha jó a kérdés, a válasz, illetve a végkifejlet, automatikusan megtörténik.
Hogyan kerüljük el a