A körülöttünk lévő világot behatárolják az érzelmeink, hiedelemrendszerünk és az érzékszerveink által befogadott impulzusok. Ezen szűrők által engedélyezett / látott / kereteken belül tudunk csak létezni. Tapasztalatainkat e fenti felügyeleti rendszerek határolják körbe.

Mindezek meghatározzák azokat az eseménysorozatokat is melyek formálják személyiségünket, tudásunkat, s teljes megnyilvánulásunkat a világunkban.

S ha mindez lényegében adott, milyen lehetőségeink vannak a fejlődésre

A minap egy haragos ember kis városunkban felszállt a buszra, s többek számára érthetetlen módon, vélt vagy valós okokból kifolyólag, igen erős „kritikát” fogalmazott meg szinte minden közeli utastársával szemben. Majd egyszer csak, mint aki jól végezte dolgát, az -„  Ami a szívemen, a számon” – megjegyzéssel summázta dühöngését.

„Ami a szívemen, az a számon.”

Mint amikor a pitypang magjait belefújjuk a levegőbe, olykor szeretjük beleengedni a világba verbálisan a fölös energiáinkat

A felelősség terhe igen nagy.Talán ezért is gondoljuk azt,hogy bizonyos történések ellen úgysem tudunk tenni, hisz nálunk sokkal nagyobb erők mozgatják azokat. Tudjuk, hogy tehetnénk másképp is, de a könnyebb ellenállás felé mozdulunk, mivel a felelősség terhe megijeszt. A külső valóságunk/ minthogy a legegyszerűbb módon érzékelhető/ hiteink szerint determinált, holott tudnunk kéne , hogy igencsak illékony. Ahogy létrejött / azaz létrehoztuk / úgy , egy pillanat alatt meg is tud szünni. Meg

                                                                      

Megtanultuk felfedezni fizikai környezetünket, de igen csak az elején vagyunk belső utazásainknak, melyek rengeteg örömteli élményt tartogatnak számunkra. Mindeközben a saját valóságunkon keresztül úttörőként zakatolunk végig, ahol is mi teremtünk

Fejlődni mindenki szeretne. Ez olyan benső alapvetés , mely ha nem is tudatosul bennünk, a mélyen bennünk lévő valós énünk, azt szükségszerűen akarja.

Na de mai külső " valós világunkban" mit is nevezünk fejlődésnek? Jelenlegi gondolkodásunkban a tér -idő kontinuumot preferálva nem gondolkodunk másban , mint több tér elfoglalásában , esetleg annak időben történő kivetítésében. Térbeni terjeszkedésünk átvitt értelemben tuljdonképpen semmi másról nem szól mint anyagi fejlődésről. Erre

Kedves olvasó

Az volt az indíttatásom , hogy a SZABADSÁGRÓL folytassam tanulmányaimból feltörő gondolataimat, de minek okán teljesen véletlenül beleakadtam Bistey Zsuzsanna hasonló írásaiba, nem mondhatok mást, mint anno Virág elvtárs, azaz: " Vannak akik ezt jobban tudják..."...tehát jó olvasást és igyátok szavait

 

"A végzet tele van szabadsággal.És ezt meg kell értenünk: a szabadság kedvéért öltünk testet, és szorítjuk a fizikai testbe szellemünket, ami rendkívül kínos . De

Hogyan szabadulhatna meg gépezetünk a jelenlegi programozástól? Hát bizony az a minimum, hogy megértsük egymást. Azonban a jelenlegi helyzet az, hogy az emberek többségükben nem értik egymást, s ahhoz, hogy megértsék egymást, fel kell ébrednünk! Sajnos a helyzet mai világunkban egyre bonyolódik, hisz egyre jobban fel vagyunk "fegyverkezve" és a félreértések tovább mélyülnek. Nem jövendőmondásnak szánom, de amennyiben nem változtatunk, a hagyományos elképzeléseinken sok jóra nem számíthatunk

Fontosak vagyunk. Célunk van , még ha nem is értjük mi az. Életünk, amely oly jelentéktelennek és eredménytelennek  tűnik, mégis elsőrendű fontossággal bir, valamiféle általunk nem ismert módon.

Az emberiség megtanulta  felfedezni fizikai környezetét, de épp hogy csak elkezdte a belső utazásokat, amelyeket örömmel telve és bátran fog megtenni, felfedezvén lelkének belső területeit.

Amikor úttörőként utazunk keresztül a saját valóságunkon, mi teremtünk meg minden egyes fűszálat