Akárhogyan is, de a helyzet az, hogy mind kultúrális fejlődésünk, mind pedig a tudatunk evolúciója elérte azt a szintet, amikor a történéseket nem tudományosan magyarázzuk, hanem bizony az események szövedékét, csakis spirituálisan tudjuk tisztán megérezni.

Keressük a kulcsot, habár pontosan nem is tudjuk melyik ajtón szeretnénk benyitni, mindenesetre folyamatosan motoszkál bennünk, hogy mi is lehet odabent. A kulcs kizárólag egyetlen zárba illik, mely saját magunk felé nyílik.

Tudom, nagyon nehéz elfogadni , hogy az élethez való tökéletes hozzáálláshoz minden a rendelkezésünkre áll, miközben mind a biztonságot, mind pedig felelősséget igyekszünk kizárólag külső tényezőkből összerakni. /  A felelősségről most csak annyit, hogy annak megtanulása "ittlétünk" egyik legfontosabb feladata lenne. / 

A biztonság, mely életünk egyik alapköve, igen törékeny. Ennek elsődleges oka, hogy nem ismerjük miből fakad. Mi a forrása? Azt hisszük kívülről, anyagi formában összerakható, megteremthető, miközben az minden porcikájában repedezik. A biztonság csakis belűlről fakadhat, mikor is " Bensőnk" azaz valós Énünk megmutatkozik, s ekkor olyan erőt, energiát érzünk, mely összeomlasztja a külső rendszert, s így annak létjogosultsága azzonnal megszűnik.

Tanuljuk meg ennek az energiának  a használatát, s meg fogjuk érteni a gondolatoknak, érzelmeknek a konkrét tárgyi következményeit is.

E témát több száz oldalon lehetne fejtegetni, de a lényeg mindig önmagába fordul vissza, s ugyanaz marad.

Ki vagyok Én?

Mitől vagyok ilyen?