Amivel mosttantól egy kicsit átfogóbban foglalkozni fogok, az nem más mint saját magunk térképe, melyet sok-sok irományból gyűjtöttem, s próbáltam szintetizálni a hétköznapi tapasztalataimmal.

Nézzük csak.

Először is alapban 3 féle,/ fajta / embertípust , vagy karaktert különböztetünk meg. A karakter kifejezés ne tévesszen meg minket, ugyanis nem azonos, legalábbis jelen szemantikában a személyiséggel. Személyiségünk minden ami életünk során ránk tapad, s adott esetben naponta is változni tud. Valós énünkhöz nem sok köze van, ellenben külső megjelenésünket determinálhatja. Legfőbb érzéki csalódásunkkal kapcsolatban, mégpedig, hogy mi vagyunk a világ közepe, statiszta szerepe van. Ami az előbbi gondolatot meghatározza , az a karakterünk, mely kb. 4-6 éves korunk között-ig bebetonozódik.

Lelkünk a fogantatástól számítottan olyan impulzusoknak van kitéve melyeket nem is ért. Képzeljük el hogy egy forgószékben ülünk, ahol csak pörgünk és pörgünk, folyamatos behatások érnek minket, de nem értjük a miért-et, és azt sem tudjuk mit kezdjünk velük. Majd egyszer csak egy számunkra igen erős akció történik, mely lehet akár pozitív akár negatív, s erre annyira rátekintünk, hogy arccal abban az irányban meg is ragadunk. Ennél a pillanatnál tesszük le a voksunkat , s reakciónk, de legalábbis akkori meggyőződésünk egész életünkre meghatároz minket. Ebben a pillanatban alapreakciónk testet ölt magának, s ezáltal szerepünket élethosszig megválasztjuk.

Ekkor aszerint, hogy hogyan érezzük magunkat 3 alapérzelemből kiválasztunk egyet az adott érzéseinknek megfelelően. Vagy félünk, vagy dühösek vagyunk, vagy áldozatnak hisszük magunkat. Minden esetben a túlélésünkben érezzük magunkat fenyegetve, s azon nyomban fel is fegyverkezünk.

Félünk , ezért nem teszünk meg dolgokat, azonban jól megsértődünk, s kellő energiával kezdjük el vallatni azokat akik nem teszik meg helyettünk.

Dühösek vagyunk, jól megfélemlítünk másokat, de legalábbis hibáztatjuk őket, mivel természetesen történjen bármi, ők a bűnösök.

Áldozatnak hisszük magunkat, mivel nem figyelnek ránk eléggé. Sebaj, eljátszuk az áldozatot, s már meg is szereztük mások avagy partnerünk figyelmét.

A baj mindezekkel az , hogy innentől determináljuk magunkat, s ez a "különállás" későbbi szorongásaink és szenvedéseink gyökere.

folyt. köv.

kedves olvasó nyugodtan írj ha valami nem tiszta, azaz nem vagyok érthető

köszönet