Habár a múltunk sok esetben meghatároz minket, sose feledjük, hogy a jelenben élünk, s ahogy a jövőnk, úgy a múltunk is változhat. Sokunk bizony sokkal neurotikusabb lenne, ha a múltunkat nem korrigálnánk, jelenkori asszociációkkal, megítélésekkel, látásmódokkal.

Itt jön képbe számomra az idő fogalma, melyet azért alkottunk és"használunk", hogy tapasztalatainkat el tudjuk helyezni, s könnyebben megértsük, kezeljük létezésünket.

A jövőnk, ill. múltunk jelennel való aktív kapcsolatának egyik legjobb szemléltető példája, a vízbe dobott kő.

Minden vízbe dobott kő hullámokat kelt minden irányban, hasonlóan a jelen cselekedeteinkhez, melyek kihatással vannak, úgy a jövőre mint a múltra.

Gondoljunk csak bele. Hány olyan történet van , melyet mi teljesen másképpen látunk( emlékszünk) mint azok, akikkel valójában megtörtént, s ők már egy teljesen más "storyt" adnak elő, szemlátomást őszinte meggyőződéssel az események hitelességét illetően.

Sőt! Olyan dolgokra is "reagálunk" a múltból, melyek még meg sem történtek, de elképzelhetünk olyan jövőt is, mely hatással és befolyással lehet a jelenünkre. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni!  A tudatalattink rengeteg olyan eseményre reagál, melyek a tudatunk számára még nem következtek be.

Kicsit térjünk vissza a múlbéli emlékképeinknek és a neurózisnak a kapcsolatára( összefüggéseire) .

Vegyük azt a példát, amikor valaki úgy mesél, az amúgy ( kívülállóként elfogadhatatlan) diszkomfortos gyermekkoráról, mintha mi sem történt volna, s részéről egészen elfogadható és kellemes élmények maradtak meg. Vagy, bizonyos életszakaszban, s ez kortól akár független is lehet, történtek olyan velünk kapcsolatos események, melyek a későbbi életünk folyamán kellemetlen színben tűnhetnek fel. Ezeket teljes mértékben képesek vagyunk annulálni, de legalábbis átformálni. Ez fizikailag semmi mást nem jelent, mint az agy, az elektromágneses sorozatok kapcsolatait áthuzalozza , s az újakat rögzíti. ( Csak, hogy egy kicsit racionális is legyek)

Mindezeket apró adalékként szerettem volna hozzátenni pl. a gyerekkori, úgymond meghatározó élményeinkhez. Semmiképpen sem azért, hogy a nagymúltú, jól "bevált" pszichénkkel kapcsolatos teóriákat megcsorbítsam, pusztán azért, hogy egy kicsit elgondolkozzunk, s mindeközben hátha felteszünk kérdéseket is.

Olyan , mint predesztináció , nem létezik! Nemcsak a történés közben változhatnak az események, hanem a megtörténte előtt, sőt még utána is.

Köszönet a figyelemért....folytatjuk...