Kommunikációnk során nem árt, ha megvizsgáljuk a belső állapotokat. Ezek lehetnek gondolati, fizikai, és érzelmi természetűek. Ha pontosan meg tudjuk határozni  a természetüket, van rá esély , hogy nevén tudjuk nevezni őket. Példának okául, harag, félelem, fáradság stb. Néhányunkban lokalizálódnak, másokban jelen lehet számtalan érzés.

De nézzük az alapvető kérdéseket.

-  Mit mond, és mit gondol az ember magáról? / nem mindegy!!!! fontos!!! /

• Mit gondol a másik rólam?
• Mit gondolok a másikról, hogy mit gondol rólam?
• Mit gondol a másik, hogy mit gondolok arról, hogy mit gondol rólam?     
• ......s mindezt a végtelenségig lehetne fokozni, de térjünk vissza az alapokhoz.

   Azt nem tudom említettem-e már, hogy egy beszélgetés során, két fő esetén,alaphangon is hat ember beszélget egymással.

    -  kettő, ahogyan önmagukat látják,

    - kettő, ahogyan egymást látják,

    - és kettő, amilyenek ők maguk valójában

S itt jön vissza az érzékelésünk módja, hogy milyen szűrőkön megy keresztül, s hogy éppen milyen állapotban vagyunk. A szintén korábbiakban említett berögzült viselkedési mintáink alapján azokat fogjuk alakalmazni, melyek leginkább megvédenek minket a világ " veszélyeitől" . És itt jön a figyelem. Mert ha pusztán rutinszerűen reflektálunk megnyilvánulásokra, automatikusan karakterünk, s esetleg a köré fonódott aktuális személyiségünk fog színre lépni.

Mindebből ki fog kerekedni egy jó kis megszokott silány beszélgetés.

Ellenben ha a fókuszban annak megfigyelése lesz, hogy mi is zajlik önmagunkban, a másikban, és egyáltalán körülöttünk, a társalgás értékessé válik.

S csak aztán jön a megértés.

Mert megértés nélkül, nincs egyetértés. S őszintén szólva ez fordítva is igaz.

De mi is az a megértés?? ....hajrá, ezen napokat lehet gondolkodni