Először: A döntést, azaz a szádéknak azt a pillanatát, amely megvalósulását tekintve akaratunk céljával megegyezik, nevezhetjük szuperpozíciónak azaz a végső kimenetel telejességének ( eredménynek). A kérdések tartalma döntő szerepet játszik a lehetőséghalmazok katyvaszának összeomlasztásában, tehát, az ú.n. szuperpozíció , magyarán mondva eredmény létrehozásában.

Ergo. Ha jó a kérdés, a válasz, illetve a végkifejlet, automatikusan megtörténik. Hogyan kerüljük el a véletleneket? 

Agyunk mechanikus ( precíziós) működésével, a valószínűség matematikai szabályrendszeréből úgy tudunk kilépni, hogy a szándékból kiinduló célirányos kérdést tesszük fel sorozatosan, s így a valószínűt átbillentjük a véletlenszerűségből a konkrét, akaratunkból fakadó eredmény elérésére. Ez a művelet ( mentális erőfeszítés) , mely elménknek tulajdonítható, nagyban befolyásolja agyunknak, s egyben természetünknek azon mechanizmusát, mely alapban a kapott impulzusok, információk alapján tökéletes gépezetként, az addigi tapasztalatok szummájával végzi a dolgát. Azonban határozott ráhatás nélkül hajlamos lezárni pozícióit abban a kimenetben, mely nem feltétlen a konkrét szándékaink szerint való. Ekkor szoktuk mondani:- Ezt nem így terveztem.- 

Konklúzió!  Amaennyiben végigfuttatjuk gondolataink fonalán az eseményeket, megtaláljuk az OKot, ami miatt kisiklott az elképzelés, s az OKnál mindig ott lapul a nem megfelelő kérdés.