Belső utunk fontos része, hogy megismerjük hiedelmeinket a korlátainkról, és képesek legyünk megváltoztatni azokat.

Hibázunk? Sebaj! A hibák hasznosak, mert erősítik a tapasztalatot.

" Én hittem benne, s mégsem úgy történtek a dolgok, pedig tényleg nagyon akartam "

Mi a baj ezzel?  Az első kérdésem, hogy el tudjuk-e fogadni minden kétely nélkül azt, amit áhítottan vízionálunk? S itt a lényeg a kételyen és az elfogadáson van. Mielőtt messzemenő, többségében téves következtetést vonnánk le abból, hogy valami nem az elképzelésünk szerint alakul, tegyünk egy pici kitérőt.

Apropó, ELKÉPZELÉS! Lehet, hogy elcsépelt, de minden kliensemnek elmondom, hogy az elképzelésnek milyen fontos szerepe van életünkben. Ennek lényege, hogy látnunk kell magunk előtt az eredményt, amit szeretnénk megvalósítani. Akkor vagyunk KÉPesek bármire is, ha konkrét KÉPünk van róla a saját mozivásznunkon. Ha mindezt erős érzelmi tónussal még meg is támogatjuk, a siker szinte garantált.

Ezek hiányában azonban előfordul,hogy a kívánt állapot nem történik meg. Sebaj, hisz ezt is lehet gyakorolni. Edzeni kell az elménket, edzeni kell az akaratot, de még az elfogadó képességünket is. Az elfogadóképességünk határértéke nagyban determinálja a megvalósulás ill a teremtés mértékét.

Azaz, ha konkrét a KÉP, teljes mértékű a kétely nélküli elfogadás, a teremtés tökéletesen idomul a szándékainkhoz.

Adni is meg kell tanulni, de elfogadni is. Pontosan annyit kapsz az élettől, amennyit el tudsz fogadni. 

Amikor az élet adni akar, ne kételkedj, fogadd el!!