Szerelmesek leszünk -- megnősülünk-- családot alapítunk-- s mindenki annak rendje és módja szerint teszi a dolgát, majd szép lassan észreveszi, hogy megint egyedül van, s minden szereplő arra panaszkodik hátsó szobákban, hogy vele nem foglalkoznak, nem kap elég figyelmet etc. 

Miért van az, hogy megpróbálunk mindent magunkra húzni, mégis meztelenek maradunk. Elégedetlenek vagyunk a munkahelyünkkel, közben azért dolgozunk annyit , mert otthon nem kapunk levegőt.

Valami nem stimmel!!!

Cikázó gondolataink, avagy apró szorongásaink értelmezésének fénye sokszor bevilágíthatja a bensőnket, s ezáltal kivirulhatunk ismét. Fontos, hogy találjunk értéket a létezésünkben, találjuk meg az értékeket a kapcsolatunkban, s az erényeket a viselkedésünkben.

Mik a együttlétünk értékei?

Mi az ami pusztán kellemetlen, s mi az ami fáj?

Van-e egyáltalán fájdalmunk? S ha van, van-e benne muníció?

Minden kapcsolatnak oka van. Ha vannak benne értékek, merítkezzünk belőlük, mert áldozatnak lenni egyszerűbb, ( sőt még függőséget is okozhat) de boldog vagy akárcsak elégedett áldozatot még soha nem láttam.