Az ember hétköznapjainak mechanikussága, fejlődésünk legnagyobb gátja. Büszkén szajkózzuk, hogy fejlődik a tudomány! Igen, de a tudomány önmagában tudás alapú s a tudás maga nem azonos az értéssel.

Más leélni egy életet, s más megélni azt! 

A szimpla élethez elég a tudás, s ennyivel akár ( a hétköznapi értelemben) "sikeresek" is lehetünk. A teljes élethez azonban elengedhetetlen a MEGÉRTÉS, ami viszont teljes értékű létezésünk alapköve.

Néhány kérdést fel kéne tennünk!!!

Mi a boldogság?

MI kell hozzá?

Mi a tárgya? Van-e?

Kell-e hozzá valami vagy valaki?