Az ÉN-ek kapcsolati hálója ( amit felfoghatunk egyfajta mátrixnak is) társadalmunk legmélyebben gyökerező s egyben utolsó mentsvára is. Természetesen személyiségünknek teljesen ismeretlen ez a háló, mert mesterségesen generált énünk létezésünk szerkezetét más összefüggésben látja.

Az elkülönülés érzése okozza a legkomolyabb szorongásokat. Már sokan megírták, hogy a legkomolyabb trauma az életünkben, a magunkra hagyatottság. Ezt hívhatjuk elszakadásnak, elszigetelődésnek,elidegenedésnek. Nem véletlen került szoros összefüggésbe az elszakadás az eredendő bűn fogalmával.

( Némely nyelvben a bűnt és a hasadékot v. repedést ugyanabból a szóból eredeztetik.)

De nézzük csak meg a COVID időszakot. Ennek a terminusnak egyik legsúlyosabb negatív hozadéka a kapcsolatok, társaságok, csoportok egymástól való eltiltása volt. Igen. Fontos az is, hogy az ember tudjon egyedül lenni, jóban lenni önmagával, pusztán saját elhatározásából. Azonban, minthogy társas lényeknek teretődtünk, a társaság kötelező. Mert alapszabály: szorongásaink alapgyógyszere a tudat, hogy nem vagyunk egyedül!