A spiritualitás mint olyan, manapság kicsit ijesztően hangzik, minthogy társadalmunkban, hétköznapjainkban, nem nagyon megértett a maga "földönkívüli" jelentésével illetve jelentésbeli hiedelmével. Pedig,  a spiritualitás benne lehet egy igazi cowboyban, egy asztalosban vagy éppen egy falusi öregasszonyban. Az orosz nyelvben volt egy kifejezés, az ún, " obivájtel" , ami annyit jelent, hogy " mindennapi ember" . Az ember, kinek spiritualitása semmi másban nem rejlik, mint a hétköznapjaiban, amiben aszerint teszi dolgát, hogy lehetőség szerint hasznos tagja legyen a természet adta földi létnek. A teremtés sugarának azon pontján ahol mi , emberek leledzünk, hajlamosak vagyunk félremegyarázni a lényeget. Fogyasztói és informális társadalmunkban úgy gondoljuk, jólétünket a siker, a népszerűség, a hatalom biztosíthatja kellőképpen.

- Hááát , nem tudom.-  De úgy érzem nem feltétlen.- Ugyanis nézzük! -   Minden napfelkeltével lehetőséget kapunk, hogy teremtsünk és hasznára legyünk mind magunknak, mind pedig a környezetünknek. Ha odafigyelünk arra amit teszünk, s a hasznosságot szem előtt tartva törekszünk az egyensúly (se több, se kevesebb) megteremtésére, akkor bizony elégedettek leszünk, s megérezhetjük a spiritualitás állapotát. 

Ennek a belső egyensúlynak a hiánya okozza a neurotikus állapotokat, melyek miatt a társadalom döntő többsége szenved.

Sokszor a kevesebb a több, de azért a kevésért is erőfeszítéseket kell tennünk.

A teremtés koronái nem pusztán mi önmagunk vagyunk, hanem amit önmagunk teretünk. A felelősség nagy, de a lehetőség csodálatos!