Minden pillanat csak a jelenben" valódi" , csak a jelenben él. Amennyiben elszalasztjuk monumentalitását, már csakis objektumként tekinthetünk rá, azaz a múlt tárgyává tehetjük. Ha ismerjük a tudatosságot, rápillanthatunk, elővehetjük, lubickolhatunk benne, de sosem lesz már "élő", mint akkor , mikor megérintjük, átöleljük, "ő" is odabújik hozzánk, s mindennek köszönhetően egyszerűen létrejön a szeretet , mely búvópatak, s csak arra vár, hogy felszínre
"Az emberek közt az érzés a fontos, az összes többi háttérzaj."
Kicsit ízlelgessük az élet értelmét. A minap azon gondolkodtam,/ vélhetően azért mert olyan dolgok vettek körbe, amelyektől örömöm támadt/ hogy kézzel fogható cél nélkül igencsak ,mondjuk úgy, keservesek / de legalábbis üresek/ a mindennapok. De vajon mi is lehet a cél? Sokminden.
Azonban úgy gondolom mindannyiunk számára a legeslegfontosabb, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Kivétel nélkül
Ha egy kicsit is fészkelődik valaki abban a karakterben amit éppen tanulmányoz, akkor „otthon” van, mert a zavar azt jelenti, magára talált.
A világ adott módon való látásának megtanulása a fixálódás folyamata.
A fixálódás genetikailag meghatározott működés , amely minden állat / s így az embereknél is/túlélési eszközeinek részét tartalmazza.
Ilyenkor valahol a háttérben marad egy belső tér, mely hatalmas, igen sötét, roppant
Egy kis összeg ismerve:
Azt már tudjuk, hogy mindenkinek a kedvenc témája saját maga.
Az hogy az ember hogyan látja a világot nem attól függ, hogy milyen a világ, hanem hogy milyen ő maga.
Mindannyiunknak van olyan része, mely eladja saját magát, hogy megsimogassák az egoját.
Nézzük meg egy kicsit az EGO kérdést:
Hogyan állíthatnám le egoista elmém működését? A téves azonosulás szokásszerű
Véleményem szerint látomásaink önmagunktól determináltak. Ugyanis mindig azt látjuk, amit látni akarunk. Tévúton jár, ki azt hiszi NEKI igenis küldetése van, s küldetése önmagán túlmutat, s az már-már " Istentől " való. Jó,jó... ha nem is" Istentől", de valami megfoghatatlan külső, hogy, felsőbb erőtől. Nos, ez a külső "erő" vagy nevezhetjük energiának, Minden Létezőnek, random módon pillanatokat teremt, melyek szilánkjaiból szépen megalkotjuk saját történetünket. - Apropó "Isten"!
Mi is a tudatosság?
A tudatosság szerintem alapfokon nem lehet más, mint megfigyelővé, azaz szemlélővé válni. Itt kezdődik minden. Hétköznapi értelemben szeretjük mondogatni, hogy tudatosak vagyunk, minthogy olykor-olykor " megfontoltan" ill. "átgondoltan" (legalábbis így gondoljuk) latolgatunk, vagy döntünk. Ezt nevezném hétköznapi tudatszintnek, melynek legnagyobb hibája, hogy abszolut mértékben korlátozza életünket.  
Vigyázzunk azokra az emberekre akik szeretnek minket, mert ők az utolsók, akikből táplálkozhatunk, s megérezhetjük az élet ízét. Ők a mi municiónk.
Ők szolnak hozzánk akkor is , mikor már lemondtunk a figyelemről. Éppen ezért, figyeljük meg mi a fontos nekik, s tegyünk oly módon, hogy érezzék tekintetünket. Apró dolgok ezek, mégis evégett táncolunk többnyire késélen. Mert úgy tűnik, lassan eljön az idő, hogy bármit odaadnánk némi figyelemért.
Tegyünk érte, hogy tudjunk adni, s viszont
Ha már coach vagyok, és beszéltünk itt mindenféle szenvedélyekről, azaz "bűnök"-ről - amelyekről megtudtuk, hogy erősen determinálják karakterünket, s feltehetően egész életünk, meghatározó akadályait is ezek a viselkedésminták okozzák - , akkor tekintsünk rá egy kicsit másképp, egy igen érdekes szemszögből.
Most játsszunk egy kicsit a szavakkal, s azok jelentésével, minthogy ezen a téren, úgy gondolom lehetnek alapvető, ill. meghatározó összefüggések.
A fejlettségi fokok előrehaladtával látható, ahogy áttevődik az identitástudat az anyagról a testre, a testről az elmére, a megelőző dimenzióval való azonosság megtagadása, ill. az én központjának elmozdulása révén. Az elme lassan nem szubjektum, hanem objektummá válik, méghozzá a megfigyelő én, azaz a tanú objektumává.
NEUROZIS; miután létrejön egy viszonylag stabil egységes mentális ( fogalmi) én( 4 - 7ev ) képessé válik arra hogy elfojtsa, ill. leválassza magáról testi
A pszichében a hazugság különböző szintjei a patológia különböző szintjeinek felel meg.
A hamis én kialakulása azzal kezdődik, hogy hazudni kezdünk önmagunknak, majd jönnek az elfojtások, vagyis hazudunk arról hogy mi zajlik a pszichénkben.
( Wilber) Úgy gondolom esszenciánk, illetve karakterünk kialakulásában, az lehet a meghatározó, hogy melyik kialakulási szinttel azonosulunk a legerőteljesebben .( fizikai 1 eves korig, érzelmi 2 -3 eves korig, fogalmi azaz mentális 4- 6 eves