Amennyiben valaki egy kicsit is fészkelődik abban a karakterben amit éppen tanulmányoz, akkor „otthon” van, mert a zavar azt jelenti, magára talált.
A világ adott módon való látásának megtanulása a fixálódás folyamata.
A fixálódás genetikailag meghatározott működés , amely bármely állat túlélési eszközeinek része, beleértve az embereket is.
Ilyenkor valahol a háttérben marad egy belső tér, mely hatalmas, igen sötétnek tűnik
Egy kis summa ismételten:
Azt már tudjuk, hogy mindenkinek a kedvenc témája saját maga.
Az hogy az ember hogyan látja a világot nem attól függ, hogy milyen a világ, hanem hogy milyen ő maga.
Mindannyiunknak van olyan része, mely eladja saját magát, hogy megsimogassák az egóját.
Nézzük meg egy kicsit az EGO kérdést:
Hogyan állíthatnám le egoista elmém működését? A téves azonosulás szokásszerű
Véleményem szerint látomásaink önmagunktól determináltak. Ugyanis mindig azt látjuk, amit látni akarunk. Tévúton jár, ki azt hiszi NEKI igenis küldetése van, s küldetése önmagán túlmutat, s az már-már " Istentől " való. Jó,jó... ha nem is" Istentől", de valami megfoghatatlan külső, hogy, felsőbb erőtől. Nos, ez a külső "erő" vagy nevezhetjük energiának, Minden Létezőnek, random módon pillanatokat teremt, melyek szilánkjaiból szépen megalkotjuk saját történetünket. - Apropó
Mi is a tudatosság?
A tudatosság szerintem alapfokon nem lehet más, mint megfigyelővé, azaz szemlélővé válni. Itt kezdődik minden. Hétköznapi értelemben szeretjük mondogatni, hogy tudatosak vagyunk, minthogy olykor-olykor " megfontoltan" ill. "átgondoltan" (legalábbis így gondoljuk) latolgatunk, vagy döntünk. Ezt nevezném hétköznapi tudatszintnek, melynek legnagyobb hibája, hogy abszolut mértékben korlátozza életünket.  
Vigyázzunk azokra az emberekre akik szeretnek minket, mert ők az utolsók, akikből táplálkozhatunk, s megérezhetjük az élet ízét. Ők a mi municiónk.
Ők szolnak hozzánk akkor is , mikor már lemondtunk a figyelemről. Éppen ezért, figyeljük meg mi a fontos nekik, s tegyünk oly módon, hogy érezzék tekintetünket. Apró dolgok ezek, mégis evégett táncolunk többnyire késélen. Mert úgy tűnik, lassan eljön az idő, hogy bármit odaadnánk némi figyelemért.
Tegyünk érte, hogy tudjunk adni, s viszont
Ha már coach vagyok, és beszéltünk itt mindenféle szenvedélyekről, azaz "bűnök"-ről - melyekről megtudtuk,hogy erősen determinálják karakterünket, s feltehetően egész életünk, meghatározó akadályait is ezek a viselkedésminták okozzák - , akkor tekintsünk reájuk egy kicsit más, de igen érdekes szemszögből.
Most játsszunk egy kicsit a szavakkal, s azok jelentésével, minthogy ezen a téren, úgy gondolom lehetnek alapvető, ill. meghatározó összefüggések.
A coachingok során oly
A fejlettségi fokok előrehaladtával látható, ahogy áttevődik az identitástudat az anyagról a testre, a testről az elmére, a megelőző dimenzióval való azonosság megtagadása, ill. az én központjának elmozdulása révén. Az elme lassan nem szubjektum, hanem objektummá válik, méghozzá a megfigyelő én, azaz a tanú objektumává.
NEUROZIS; miután létrejön egy viszonylag stabil egységes mentális ( fogalmi) én( 4 - 7ev ) képessé válik arra hogy elfojtsa, ill. leválassza magáról testi
A pszichében a hazugság különböző szintjei a patológia különböző szintjeinek felel meg.
A hamis én kialakulása azzal kezdődik, hogy hazudni kezdünk önmagunknak, majd jönnek az elfojtások, vagyis hazudunk arról hogy mi zajlik a pszichénkben.
( Wilber) Úgy gondolom esszenciánk, illetve karakterünk kialakulásában, az lehet a meghatározó, hogy melyik kialakulási szinttel azonosulunk a legerőteljesebben .( fizikai 1 eves korig, érzelmi 2 -3 eves korig, fogalmi azaz mentális 4- 6 eves
Az energiát már gyermekkorunkban érzelmekre érzésekre gondolatokra fordítjuk le, melyekből a későbbiekben tapasztalat lesz. Fizikai létünk alapvető lényege hogy megértsük ezt a folyamatot. A tapasztalatok bármely részének megváltoztatásához az ideákat kell megváltoztatni, ahogy például a művész teszi a festménynél a színekkel, mivelhogy a zavaros szín tönkre teheti a képet.. A sok-sok ideánk amit igaznak hiszünk , alapjai lesznek a hiedelmeinknek,, melyeket vakon követnek az érzelmeink
Néhány gondolat arról, hogy a hozzáállások elengedése mennyiben hat ki a kapcsolatokra. Legyen szó akár szerelemről vagy szeretetről, ha az ember nem képes magát átadni a másiknak illetve a saját érzéseinek, egészen biztosan rosszabbak lesznek a kapcsolatai. Csak egy szó a frigiditásról, ahol is az orgazmus megélése feltételezi azt a képességet, hogy a nő mindent el tudjon engedni.
A presztízsre törekvés funkciója sok esetben közös a hatalomra törekvésével, minthogy a megnyilvánulás