A fejlettségi fokok előrehaladtával látható, ahogy áttevődik az identitástudat az anyagról a testre, a testről az elmére, a megelőző dimenzióval való azonosság megtagadása, ill. az én központjának elmozdulása révén. Az elme lassan nem szubjektum, hanem objektummá válik, méghozzá a megfigyelő én, azaz a tanú objektumává.

 NEUROZIS; miután létrejön egy viszonylag stabil egységes mentális ( fogalmi) én( 4 - 7ev ) képessé válik arra hogy elfojtsa, ill. leválassza magáról testi késztetéseinek es ösztönzéseinek bizonyos aspektusait ( melyek szexuális ill. agresszív természetűek)…ezek fájdalmas álcázott formában neurotikus tünetekként jelentkeznek. Ennek kezelése úgy történhet, hogy fel kell venni a kapcsolatot azokkal az ösztönzésekkel, érzelmekkel és teljes énérzettel, amelyeket az erősebb neurotikus én elfojtott.

 Az esetek döntő többségében a szülői szorongásra a gyermeki önvád, bűntudat a reakció.  Ilyenkor a gyermek elnyomja igazi önvalóját( érzéseit, vágyait), nem kockáztatja az engedetlenséget különben a létfontosságú viszony veszélybe kerül.

 Az első gyermekünket éjszakai sírása közben nevelői, leszoktató célzattal egyedül hagytuk a bölcsőben, s vélhetően ebből adódóan  ő is 9 es karakter lett. Tapinthatóan érzékelhető benső dühe, mely attól védi, hogy átérezze az elhagyatottsággal járó félelmet és fájdalmat ( eltemeti az érzéseket) .Ez az az indulat amely továbbra is távol tartja az olyan helyzetektől, melyekben megsérülhetne vagy kiszolgáltatott lenne.

 Az egyik, talán legnagyobb trauma az életünkben, hogy magunkra leszünk hagyva. ( azaz a kapcsolat megszakadása)

A gyermek legkorábbi fejlődési szakaszaiban megfigyelhetőek az idő viszontagságait meghaladó sajátos " mitológiák" kialakulásának szimptómái. Ezek a reakciók és spontán védekezési mechanizmusok szereznek érvényt a test " leromlásának" fantáziái ellen, melyek akkor jelennek meg, amikor megvonják tőlük az anyamellet / libidinális erők /. Ilyenkor az egyén dühkitöréssel reagál. Ez esetben a probléma, hogy az éppen formálódó pszichét a testi épségéért való szorongás, a vigasztaló fantáziák, az elpusztíthatatlanságra, a kívülről-belülről támadó "rossz"  erők elleni védelemre irányuló néma, átható vágy kezdi el irányítani. Ezek rögzülnek, és meghatározó faktorai lesznek a későbbi felnőtt neurotikus, vagy akár normális élettevékenységének, spirituális törekvéseinek, vallási hiedelmeinek, és rituális gyakorlatainak is

Az emberi közösségeket az általuk gerjesztett csoporteszmények mozgatják, ezek pedig minden esetben a gyermeki állapotban gyökereznek. A gyermeki állapot átalakul, vagy éppen visszájára fordul a felnőtté válás folyamatával, amit a valósághoz / fizikai környezet/ való alkalmazkodás kényszere tesz szükségessé. A fantázia szimbólumrendszerei ott vannak az adot társadalom minden egyes felnőtt tagjának pszichéjében.