Vigyázzunk azokra az emberekre akik szeretnek minket, mert ők az utolsók, akikből táplálkozhatunk, s megérezhetjük az élet ízét. Ők a mi municiónk.

Ők szolnak hozzánk akkor is , mikor már lemondtunk a figyelemről. Éppen ezért, figyeljük meg mi a fontos nekik, s tegyünk oly módon, hogy érezzék tekintetünket. Apró dolgok ezek, mégis evégett táncolunk többnyire késélen. Mert úgy tűnik, lassan eljön az idő, hogy bármit odaadnánk némi figyelemért.

Tegyünk érte, hogy tudjunk adni, s viszont fogunk kapni. S ha mindeközben valamelyest egyensúlyba kerülünk, ici-picit bele is kóstoltunk a felelősség témakörébe.

S már-már ott is vagyunk az oknál, amiért is ideszülettünk.   

Hogy,  megtanuljuk a felelősséget!!!!