Vigyázzunk azokra az emberekre, akik szeretnek minket, mert ők az utolsók, akikből táplálkozhatunk, s megérezhetjük az élet ízét. Ők a mi municiónk.

Ők szólnak hozzánk akkor is , mikor már lemondtunk a figyelemről. Ezért vagyunk, figyeljük meg mi a fontos nekik, s tegyük ezt oly módon, hogy érezzék tekintetünket. Apró dolgok ezek, mégis evégett táncolunk leginkább késélen. Mert úgy tűnik, lassan eljön az idő, hogy bármit odaadnánk némi figyelemért.

Tegyünk érte, hogy tudjunk adni, s viszont fogunk kapni. S ha mindeközben valamelyest egyensúlyba kerülünk, ici-picit bele is kóstoltunk a felelősség témakörébe.

S már-már ott is vagyunk azoknál, amiért is ideszülettünk.   

Hogy, megtanuljuk a felelősséget!!!!