Amennyiben valaki egy kicsit is fészkelődik abban a karakterben amit éppen tanulmányoz, akkor „otthon” van, mert a zavar azt jelenti, magára talált.

          A világ adott módon való látásának megtanulása a fixálódás folyamata.

 A fixálódás genetikailag meghatározott működés , amely bármely állat túlélési eszközeinek része, beleértve az embereket is.

 Ilyenkor valahol a háttérben marad egy belső tér, mely hatalmas, igen sötétnek tűnik, roppant csendes , s valami olyan zug, ahová a babák aludni térnek . Amikor viszont a „baba” ébren van, a figyelme abszolút kívülre reked

 Ekkor alkotja meg az egót, mely természetesen különlegesnek érzi magát, s extrovertált formában felfújódik, ellenkező esetben leereszt. Ez, a tudatlanság kezdeti állapota. Ilyenkor építjük fel az ÉN-ünket, kijelöljük a határokat, s elszakadunk a világtól, azaz elidegenedünk. Ettől a pillanattól az üresség helyett már zűrzavar van odabent.

Jön az első sérülés, (hangos szó, gonosz pillantás, verés, elutasítás, elhanyagolás stb) mely fokozza a leeresztettséget, lehangolódást, s ebből fakadóan  en bloc az elidegenedést.

 A kisgyermek ilyenkor vagy engedelmeskedik, vagy lázad, hogy elkerülje a további sérülést. Rendszerint az engedelmesekből lesznek az introvertáltak, s a lázadókból az extrovertáltak.

 Sajnos a félelem és önutálat által táplált engedelmesség , gyűlölethez vezet.

 A lázadás, melyet többnyire az arrogancia, a kéjvágy és a büszkeség generál, bármennyire is harciasnak tűnik, csak félelmet szül.

 Minden esszenciánk ezen sérülések alá temettetnek.

 Sajnos a gyermek ilyenkor nem a sérülés fájdalmát érzi, hanem, sokkal inkább ettől független, eredendő dühöt és fájdalmat.

 Az ego külső és belső falakat épít ( intro, extro ), s hogy ezek az engedelmesség avagy a lázadás körül épülnek e fel, az a gyermek genetikai tehetetlenségi nyomatékától is függhet.

 Tehát elkezdenek kialakulni a védekezések, hogy kivédjük a jövőbeni sérüléseket, s mindeközben észrevétlenül kifejlődik a személyiségünk, mely szinte teljesen függgetlen bensőnk valójától.

P.s elnézést kérek, ha ismételtem önmagam