Egy kis summa ismételten:

Azt már tudjuk, hogy mindenkinek a kedvenc témája saját maga.

 Az hogy az ember hogyan látja a világot nem attól függ, hogy milyen a világ, hanem hogy milyen ő maga.

 Mindannyiunknak van olyan része, mely eladja saját magát, hogy megsimogassák az egóját.

 Nézzük meg egy kicsit az EGO kérdést:

        Hogyan állíthatnám le egoista elmém működését? A téves azonosulás szokásszerű mintázatát?

        Az ego-nk a forrása mindannak, ami a szenvedés ragacsos hálójába csal mindannyiónkat.

Jó lenne az én -képünkön ( az énkép egyenlő mindazzal, amit igaznak hiszünk ) cizellálni, azaz elgondolkodni azon mit hiszünk igaznak, mik a hiedelmeinkből összetákolt idea-világunk?

Jó lenne tudni hogyan maradjunk igazak a mindennapi élet zűrzavara közepette.

Szokták mondani légy önmagad, mert a valódi szabadság az , ha önmagad vagy.

Az a baj , hogy a normákat követve igen sokszor eláruljuk önmagunkat .

Fontosak a döntéseink, s minden választásunk hasznos. Ezek a dolgok fontosat mutatnak magunkról, s az igazsággal való szembenézésben, mindegyik a szövetségesed lehet.

 Amikor a körülmények hatására cselekszünk, minden döntésünk a tudatlanság alapján születik.

 A barátaink sokkal élesebben látják hibáinkat, s talán ez is predesztinál minket a szoros együttélésre.

    Magányosan hajlamosak vagyunk önnön szentségünk illúziójában ringatózni. Azonban annak érdekében, hogy kellően vissza tudjunk állni a valóság talajára,  nagyon bölcsen mellénk rendelte a többi halandót a Mindenható.

 Az emberek közti érzés a fontos , az összes többi, háttérzaj.

A fenti gondolatokat lehet hogy már említettem avagy érintettem, de úgy gondolom nem lehet elégszer ismételni őket.