Az energiát már gyermekkorunkban érzelmekre érzésekre gondolatokra fordítjuk le, melyekből a későbbiekben tapasztalat lesz. Fizikai létünk alapvető lényege hogy megértsük ezt a folyamatot. A tapasztalatok bármely részének megváltoztatásához az ideákat kell megváltoztatni, ahogy például a művész teszi a festménynél a színekkel, mivelhogy a zavaros szín tönkre teheti a képet.. A sok-sok ideánk amit igaznak hiszünk , alapjai lesznek a hiedelmeinknek,, melyeket vakon követnek az érzelmeink, s melyek meghatározzák egész életünket. Hiedelmeink s azok okai a tudatos elmében találhatóak.

 Tulajdonképpen semmilyen tapasztalásunk nincsen ami nem belőlünk jönne.  Hiedelmeink határozzák meg gondolataink érzéseink, mentális képeink, ezek tulajdonképpen embrionális külső események, melyek materializálódnak a fizikai valóságunkban.

 Ebben a létezésben többnyire azt tanuljuk, hogyan használjuk, kezeljük, a rendelkezésre álló kimeríthetetlen energiát.

 Térjünk vissza fejlődéstörténetünkben a különböző viselkedési mechanizmusokra, hamis eszményképekre , melyek miatt bűntudat alakul ki, ha nem felelünk meg nekik.

 A kialakult érzelmi aspektusaink …gyanakvás, ellenségeskedés, hitetlenkedés….a fontos pillanatokban igen erősen befolyásolják döntéseinket.  Mindezt rendszerint a túlzó …érzelmi élet, önsajnálat,…a kontrollkényszer, harag….s a sok gondolkodás, félelem… okozza, mely viselkedészavarok korrigálása a …tisztesség, a szelídség, s a bátorság …lenne.

 Minthogy minden gondolat önmagán hordozza az önmagadról alkotott kép lenyomatát, igazi változás csakis akkor következne be ha változtatnánk a külső világ felé való hozzáállásunkon.