Habár a pszichológia négy nagy lehetőséget kínál arra , hogy eltusoljuk szorongásainkat, azonban az enneagram ezt mind a 9 karakterre szofisztikáltan megadja. Eszerint érzelmeket alakítunk át, elfojtunk, szerepazonosulunk, önmarcangolunk, elszigetelődünk vagy elkerülünk, kivetítünk, racionalizálunk, semmibe veszünk (letagadunk), ön-kábítunk azaz narkotizálunk.

Például a racionalizálás esetében láthatjuk, amikor a féltő anya nem engedi fára mászni a gyermekét, hisz tud felhozni egy konkrét példát, amikor leesett egy gyerek és eltörött a lába.

Ugyanilyen esetben a 2-esnél nem aggódni fog és ész érveket keres, hanem egyenesen büszke lesz a gondoskodásra mellyel elkerüli a balesetet.

Vagy vegyük a letagadás esetét mely előfordulhat a 8-asnál ugyan úgy, mint a 6-osnál. Itt a tudatból történő kizárás a meghatározó. A 8-as tulajdonképpen fél, mert lázad, ellenben ennek semmiféle nyomát nem mutathatja, hisz a gyengeséget, mint látszatot is minden esetben elkerüli.

 Mindennek lehetnek azonban fizikai tünetei ( pl. izzadás, vizelési kényszer stb..)is . A kontrafóbiás 6-osok esetében ez úgy történik, hogy fütyülnek a veszélyre és hőstetteket hajtanak vére.

Pszichológiai értelemben a harmadik jellemző elhárító mechanizmus a narkotizálás.

Ezt lehet tudatosan és direkt módon is tenni. Az ennegram esetében leginkább a 9-es típusoknál fordulhat elő, amikor is legkönnyebb módját választják annak, hogyan meneküljenek el az őket körülvevő valóság, az esetleges fizikai megnyilvánulások, illetve a világ zaja elől. Létezik másik eset is, pl. a szociális 9-es társas tevékenységekbe vetheti bele  magát, és nem pusztán azért mert fél egyedül lenni, hanem a csoporthoz való tartozás lehetőséget ad arra , hogy el tudjon vegyülni benne ezzel is elkerülve a saját utak, döntések kockázatát.

 A szorongásos narkotizálás másik módja, amikor munkába fojtják előtörő érzéseiket. A hisztérikus 3-as oknál, ha nem is kényszeresek, de tetten érhető a munkoholizmus, bár ők elsősorban a szeretet, elismerés megszerzése érdekében teszik mindezt. Az 1-eseknél is előfordul, hogy sokszor szabadidejükben is viszket a seggük, ha nem tehetnek -vehetnek, mondván, hogy az idő nem arra való, hogy csak úgy elfecséreljük.

 Mentális téren, és ez a negyedik nagyobb kategória, jól ismert gátlásokkal találkozhatunk a vélemények kialakítása és kifejezése és az emberekkel történő kapcsolatteremtés területein.

Rendszerint, nem vagyunk tudatában mennyi gátlásunk van. Talán az 5-ösöknél érezhető a legerőteljesebben a gátlás, mint olyan. Ők hajlamosak arra, hogy elmennek egy fogadásra, s másnap senki nem tud róla, hogy ott voltak. A gátlásosság is több szinten jelenik meg, hisz van, hogy tudatosul az érzés és bár megfogalmaztuk a kritikát vagy a felszólalást, azonban nem merjük kimondani. A következő lépcső, amikor meg sem fogalmazzuk a kritikát, de érezzük, hogy valami nincs rendben. A legdurvább, amikor a gátlásosság olyan fokán leledzünk, hogy már az ellenérzéseinket is elfojtjuk, eszünkbe sem jutnak a gondolatok csírái sem, sőt, akár még tetszésünket is kifejezhetjük. Itt már odáig juthatunk, hogy semmi nem tudatosul, mert a gátlás teljes egészében hatása alatt tartja a késztetéseket.

Visszatérve az alábbiakra meg kell jegyeznünk, hogy a szorongás okainak feltárása után a későbbiekben akár az azokhoz való bárminemű társadalmi vagy tevékenységbeli kapcsolódás is okozhat szorongó tüneteket. Tehát sok esetben a munkának tulajdonított nehézséget, nem maga a munka, hanem a munkával és a társasággal kapcsolatos szorongás okozza.

 Mindezek a problémák még okozhatnak cselekvési funkcióbeli gyengülést netán elronthatja azt az örömet melyet a tevékenység maga teremt. KH A  lovaglással kapcsolatos szorongás miatt a lovas nem tudja rendesen megülni a lovat.

Általánosságban mondhatjuk, hogy a szorongások az okai mindannak, hogy nem tudunk elvégezni vagy megtenni bizonyos dolgokat s a gátlásosságot kiváltó tényezők között mindig prioritást élvez.

Igen fontos kérdés lehet, hogy az u.n tehetetlenségi attitűdöt, ami az elháríthatatlannak tűnő veszély érzésének egyenes következménye, mely alapvető lelki rezignációk teremtik meg.

Véleményem szerint, habár fontosak a környezeti és kulturális behatások, fundamentálisan minden félelmünk a gyerekkori fixációinkból eredeztethető.

Sokszor találkozhattunk azzal a megfogalmazással, hogy az elvárt veszélyt és a vele szemben érzett tehetetlenségérzést egyaránt saját, ösztönös késztetéseink robbanásszerű ereje váltja ki.

Ezen ösztönös késztetések oka és eredete megérne egy hosszabb eszmefuttatást …..de majd.