Érzelmeink csoportokba sorolhatók, és az egyes emberek más-más típusú érzelmekre hajlamosak. Néhányan például a félelem, az irigység, mások a harag különböző formáira. Ezek azonban eltérő jellegű negatív érzelmek, és nem utánzásból erednek. Ezekkel a legnehezebb felvenni a harcot. Rendszerint valamilyen gyengeségre vezethetők vissza, mert a negatív érzelmek gyökereinél általában egyfajta kényeztetés lapul – az ember általában megengedi őket magának. Ha pedig valaki nem engedi meg a félelmet, megengedi a haragot, ha nem engedi meg a haragot, akkor megengedi az önsajnálatot. A negatív érzelmek mindig valamilyen beleegyezésen alapulnak. A negatív érzelmeink valójában egy mesterséges központhoz tartoznak, amit gyermekkorunkban hozunk létre úgy, hogy utánozzuk a körülöttünk levő embereket, amint negatív érzelmeket fejeznek ki. A felnőttek még tanítják is a gyerekeknek a negatív érzelmek kifejezését.

 Nagyon lényeges, hogy az öntanulmányozás bizonyos pontján az ember rátaláljon a fő jellemvonására, mert ez jelenti a fő gyengeségét ( bűnét ). A fő gyengeségek igen eltérőek lehetnek. Ha ellen tudunk állni valaminek, aminek egy másik ember nem, mert történetesen az a fő (és ellentmondást nem tűrő) jellemvonása, akkor ez azt az illúziót kelti, hogy tudunk tenni . Holott ez korai öröm. Tenni, csakis komoly erőfeszítések árán tudunk, azonban életünk során , rendszerint a könnyebb ellenállás felé mozdulunk. Mellesleg, egyszer belefutottam abba a meghatározásba (s ez tetszik a legjobban ), hogy mitől különb az ember az állatnál. Ez a következő: Az ember alapvető különbözősége az állattól ott kezdődik, hogy TUD TENNI!

 A fő jellemvonást, vagy fő gyengeségünket rendszerint a hamis személyiségben keressük, azonban ha mélyebbre ásunk, az alapvető karakterfixációnkban találhatjuk az igazi megoldást.

Érdekes, hogy az ember szinte sohasem találhat rá a fő jellemvonására, „mert az ember túlságosan is benne van”. Hiába mondják meg neki, másoknak rendszerint nem hiszi el. Azt viszont megtalálhatjuk, hogy mi kíséri, bár az nem a fő jellemvonás lesz. Főbb jellemvonásaink, ha tisztán kirajzolódnak, akkor egész életünkben végigkísérnek.

Lényeges , hogy az öntanulmányozás bizonyos pontján az ember rátaláljon a fő jellemvonására (karakter) mert ez jelenti a fő gyengeségét . Bizony abban rejlik legnagyobb sebezhetőségünk amiben látszólag a legjobbak vagyunk. Erényeink egyben legdurvább bűneink is.

folyt.köv