Érdekes dolog, hogy a klasszikus 8-asok, mindamellett, hogy alap archetípusai a férfi-embernek, mégis arra vesztegetik az életüket, hogy káros és kerülő utakon próbálnak férfivé válni. Bizonytalan férfiakká lettek, akiknek bizonygatniuk kell ( avagy úgy gondolják eredendően bennük van ), hogy macsók, és ezt, törvénytelenségek, és erőszakosságok elkövetésével igyekeznek elérni.

Mindazonáltal egy sekélyes férfiassággal azonosulnak.

Számtalan férfinak /például a 6-osok/, sok esetben a tekintéllyel is problémája támad. Ha nem találkozik igazi belső tekintéllyel bíró férfival, a tekintélyt afféle szükségszerű külsőségnek és némileg kiszámíthatatlannak tartja.

  A 9-es lehet engedelmes és passzív, a hatos behódoló és sértődött az egyes látszólagosan alázatos, de titokban dühös.

A negatív érzelmeinkről sokat megtudhatunk, amennyiben megvizsgáljuk az okokat, melyek a karakterünkkel, illetve személyiségünkkel való megnyilvánulásainkban, illetve azokban történő azonosulásainkban rejlenek.

 Az emberek sohasem értették egymást, de manapság az életben a helyzet egyre bonyolultabb és veszélyesebb lesz. Nem véletlen, hogy az emberek túlnyomó többsége manapság félelem központú, hisz fontos, hogy meglássa a veszélyt, és próbálja felismerni helyzetét.

 Életünk nagyon korai szakaszában az utánzás és egyebek segítségével megtanuljuk, hogy egyfajta képzelet szülte állapotban éljünk, ami védelmet biztosít a kényelmetlenségekkel szemben. Tehát az emberek kifejlesztik magukban azt a képességet, hogy egyszerre csak egy érzelmet lássanak.

 A neurózisra jellemző, hogy azt az érzelmi világot keressük, amelyben otthon vagyunk, ugyanazt a bejáratott utat nyújtja nekünk, amit már megszoktunk, még ha meglepetést, csalódást okoz, avagy visszaélést követ el velünk szemben. Talán egyfajta „halálvágy” ez.

 Apropó, tegyünk egy kis kitérőt az érzelmek világába.

Érzelmeinket a lelkünk tárolja, most és mindörökké. Amennyiben fejlődni szeretnénk, s életünk mókuskerekét nem mindig ugyanazon érzelmek sematikus átélésével szeretnénk végigtaposni, bizony meg kell tanulnunk megfigyelni, megérteni, s magasabb szintre fejleszteni azokat. Itt nem tudom kihagyni csakráink ( testünk energia összeköttetési  pontjai ) szerepét. Sajnos, jelenleg a pinceszinten lavírozunk, s tetszelgünk a minket körülvevő külvilágnak, miközben benső énünk korlátok között tengeti létét. Eksztázisainkat lekorlátozzuk testünkre, azaz fizikai környezetünkre s közben álmodozunk magasabb szintű eksztatikus „aha” élményekről. Ha kilépnénk első három csakránk általunk megkötött béklyóiból, melyek végett másról sem szól az életünk, mint szexről, túlélésről, evés-ivásról, szociális szerepeinkről, hatalomról, emelkedettebb orgazmusokban is lehetne részünk. Ott van mindjárt a feltétel nélküli szeretet, mely a negyedik csakránk megnyilvánulása, s oly ritkán tapasztaljuk meg. Egy érezhető, úgymond „velőtrázó” felismerésünknél megcsillan hatodik csakránk, s a tudatosság felső fokán megtapasztalhatjuk „Istennel” azaz benső, valós Énünkkel való közvetlen, bensőséges kapcsolatot. Tűzzük ki célul, hogy eksztatikus élményeinket ne pusztán testi, hanem szellemi szinten is átélhessük. A rossz hír , hogy a vidám örömteli érzelmek különösebb változást nem gerjesztenek, mindamellett, hogy kiemelt a  szerepük létezésünk minőségében. Ami komoly változásra, s ezáltal némi bölcsességre késztet minket, az a gyötrelem és fájdalom. Azt hisszük a „ helyes” út, ami sima az OK. Pedig nem az.

folyt.köv 

Az érzelmek csoportokba sorolhatók, és az egyes emberek más-más típusú érzelmekre hajlamosak. Néhányan például a félelem, az irigység, mások a harag különböző formáira. Ezek azonban eltérő jellegű negatív érzelmek, és nem utánzásból erednek. Ezekkel a legnehezebb felvenni a harcot. Rendszerint valamilyen gyengeségre vezethetők vissza, mert a negatív érzelmek gyökereinél általában egyfajta kényeztetés lapul – az ember általában megengedi őket magának. Ha pedig valaki nem engedi meg a félelmet, megengedi a haragot, ha nem engedi meg a haragot, akkor megengedi az önsajnálatot. A negatív érzelmek mindig valamilyen beleegyezésen alapulnak.

A negatív érzelmeink valójában egy mesterséges központhoz tartoznak, amit gyermekkorunkban hozunk létre úgy, hogy utánozzuk a körülöttünk levő embereket, amint negatív érzelmeket fejeznek ki. A felnőttek még tanítják is a gyerekeknek a negatív érzelmek kifejezését.