Kedves olvasóim!

Engedjétek meg nekem, hogy a következő időszakban( mintegy sorozatban ), lényegesen hosszabb hangvétellel, fejtegessem a címben szereplő magam által választott témát, mely természetesen mind gondolatilag, mind érzelmileg kapcsolódi fog a korábbi irományaim attitüdjeihez. Boldoggá tenne, ha segítene ellavírozni az emberi psziché mélyebb megismerésében.  Akkor vágjunk bele...

Amennyiben kultur-antropológiai szempontból összerakjuk egy személy élete eseményeinek információit, felismerhető, hogy a nehézkes jellemvonások már jóval régebben jellemzőek voltak az illetőre, minthogy bármilyen zavaros helyzet előállt volna.

Hangsúlyosan érzékelhető, hogy kulturális szempontból is fontosabb a jellemfejlődés, mint a tünetek, mert a jellem (a karakter) befolyásolja az emberek viselkedését, nem pedig kizárólag a tünetek. A tünetek kezelése nem feltétlenül jelenti az eredendő szorongások megszűnését. Így a figyelem,  véleményem szerint az alapvető jellemtorzulásokra ( más néven fixációkra) ,úgymond az alapszorongásokra kellene hogy irányuljon irányul. H.P - Képszerűen úgy fejezhetnénk ki, hogy a neurotikus tünetek nem maga a vulkán , hanem csak a kitörések, miközben a betegséget okozó konfliktus ( a vulkánhoz hasonlóan ) mélyen bent rejtőzik az egyénben, önmaga előtt is ismeretlenül.

 Vitatkoznék Freuddal ( ha tehetném ) azon alaptézisét érintően, miszerint nem igazán tudunk azon a tényen változtatni, hogy ösztönös késztetéseink és lelkiismeretünk állandó harcából képződik belső konfliktusaink szinte száz százaléka. Sok-sok gondolata a szexualitással kapcsolatban nem feltétlen tükrözte, az ember természetes állapotát. K.H gondolatmenete közelebb áll hozzám, s jómagam is hasonlóképpen látom, hogy szorongásaink, alapvető nyugtalanságérzetünk, sokkal inkább, valós szándékaink konfrontációjából fakadnak. Azzal a gondolattal is könnyebben azonosulok, hogy az ember neurotikus tünetei és mindenféle komplexusa elsősorban a hiedelmeknek és a hagyományoknak köszönhető. Érzelmeink minden esetben ezen generális hiedelmeinket követik, melyeknek materializációja maga a konkrét tapasztalat, s bármely momentumának megváltoztatásához a hiedelmeinket kell megváltoztatnunk. ”Való világunk” fizikai adatai pontosan igazolni fogják hamis hiedelmeinket is. Hiedelmeink mögé energiát csoportosítunk melyeket gondolatokká, érzelmekké, érzésekké fordítunk le, s ebből lesz a tapasztalat. Zárójelben megjegyzem, fizikai létünk lényege az lenne, hogy megértsük ezt a folyamatot.

 Ennélfogva belső zavarainkat nem annyira ösztönös mint inkább kognitív oldalról közelíteném meg.

 Az „ember tragédiája” nem az ösztönei és lelkiismerete közötti összecsapásokból adódik, hanem a benső énje, esszenciája és a személyisége közötti mérhetetlenül nagy eltérésekből.

 A címben szereplő kétféle megközelítése az ember személyiség körüli témájának, illetve a későbbi okfejtések tulajdonképpeni fundamentumát Karen Horney e témakörrel kapcsolatos gondolatai adták meg. Az Enneagramm 3 nagy csoportra osztja az embereket. Egyszerűsítsük úgy , hogy Fej-központ,Has-központ, ill Szív-központ. Szerinte / K.H/ e három embertípus az - élettől való félelmén - a következőképpen próbál felülemelkedni. Az első csoport elfordul a többi embertől, a második ellenséges viszonyulást épít ki velük szemben, a harmadik pedig már-már erőltetetten közeledik embertársaihoz. Úgy gondolja, ez a három ”neurotikus” megoldása létezik a különböző életkonfliktusoknak. Itt is érzékelhető, hogy a különböző embereknek, különböző impulzusokra van szükségük, az életben való teljessé váláshoz.

Véleményem szerint itt jön képbe az enneagramon keresztüli önismeret tisztázó szerepe, mely az egyén életét a későbbiekben akár tünetmentessé, de legalábbis öndiagnosztikai szempontból kezelhetővé változtatja.

folyt.köv