Sziasztok, most szeretnék egy olyan gondolattal foglalkozni egy kicsit, mely igen sokszor előfordul " Én"-ünkkel kapcsolatban, de úgy érzem megannyi előítéletekkel terhes kifejezésről van szó, ígyhát megpróbálkozom körülírni azt, s remélem sokak számára kézzelfoghatóbb lesz.

Az azonosulás, egyfajta "álomba zuhanás" melynek vannak jellegzetességei, ill. fajtái. Kettőt említenék, s ezek az igazodás és maga az azonosulás. Az előbbit most hanyagolnám, de annyit érdemes róla tudni, hogy rendszerint a külső körülményeink hatására alkalmazzuk.

Tehát azonosulás. Rendszerint akkor következik be, ha vonzza, avagy taszítja ( a negatív érzelem is ilyen ) valami az énünket. Az ember" elvész "a dolgokban, ami a ragaszkodás bizonyos minőségét is jelenti, s ezáltal a történések rabjaivá válunk. Felébred az érdeklődésünk valami iránt, amiben a következő pillanatban benne is vagyunk, s megszűnünk létezni. Mindezt akkor vehetjük észre, ha a szokásosnál erősebb vagy gyengébb.

Többnyire azzal azonosulunk amit jól tudunk/ legalábbis így gondoljuk /, majd bekaszírozzuk érte a világ tetszésnyilvánítását. Ezzel fixáljuk ÉN-képünket, amely determinálja azt, hogy mit teszünk, mondunk, vagy hallgatunk el. A baj csak az, hogy rabjaivá válunk, s a tudatosságtól egyre messzebb kerülünk.

Ha azt hisszük nem azonosultunk valamivel, akkor ezzel a gondolattal azonosulunk, s ebben a körforgásban állandósul az állapot. A baj csak az , hogy ilyenkor képtelenek vagyunk helyesen megítélni a dolgokat. Fontos, hogy tegyünk különbséget lényeges és lényegtelen dolgok között. 

Azonosulni rendszerint vagy a fizikai, vagy az érzelmi, vagy a mentális testünkben szoktunk, ami nem más mint az anyagi dolgok utáni hajszától való függőség különböző stílusainak kifejeződése.

A fő probléma az, hogy az azonosulás a negatív érzelmek ( melyek nem is a sajátjaink ) kivételével, minden érzelmet megöl, s beáll egy bizonyos állapot, amelyben az embert a dolgok uralják.Ez nem mást jelent , mint a létezésünk feletti irányítás teljes elvesztését.

Konklúzió: az egyén elveszíti önmagát!

Az azonosulás csak akkor rossz, ha az ember fel akar ébredni. Ha aludni akarunk, nyugodtan éljünk vele.

Mindez egy módon kezelhető.Törekedjünk a tudatosságra! S hogyan? Megvan a módja, de ha meg vagyunk győződve , hogy rendelkezünk vele, akkor biztos távol áll tőlünk. A tudatosság nem valami " dolog", hanem a létezésnek egyfajta sajátos minősége.

Légy tudatos!!!!... de erről még biztos beszélek....