A körülöttünk lévő világot behatárolják az érzelmeink, hiedelemrendszerünk és az érzékszerveink által befogadott impulzusok. Ezen szűrők által engedélyezett / látott / kereteken belül tudunk csak létezni. Tapasztalatainkat e fenti felügyeleti rendszerek határolják körbe.

Mindezek meghatározzák azokat az eseménysorozatokat is melyek formálják személyiségünket, tudásunkat, s teljes megnyilvánulásunkat a világunkban.

S ha mindez lényegében adott, milyen lehetőségeink vannak a fejlődésre? Érzelmeinket bizony igencsak nehéz fülöncsípni, azonban az intellektuális központunk, amely gondolkodásunkat /ezáltal hiedelemrendszerünket / irányítja, már könnyebben kezelhető. A fizikai viselkedésmintáinkról, érzékszerveinkről, már nem is beszélve.

Ha valamivel kapcsolatban  / s legyen ez bármi / úgy érzed, hogy valami „nem stimmel”,  az első kérdés : Mi az, ami miatt nem lépek ki abból, amiben most vagyok, s mi lehet az oka , hogy nem változtatok? Fontos, hogy ne egyből a megoldást keresd, hanem kutasd az okot, mely az adott állapot fundamentuma. Gondold át, s próbálj változni! Amennyiben jó a nyomvonal, az új helyzetek elgondolkoztatnak, s energiát adhatnak az új kérdések megszületéséhez.

S a végére egy alapkérdés: Hajlandó vagyok-e az ismeretlen megtapasztalására? Gondolkozz, hisz bármennyire furán hangzik, de első lépésnek még ez a legegyszerűbb!