Most pedig nagyon fura dologról fogok irogatni.

Olyan, hogy érzelem, márpedig önmagában nem létezik / vagy mégis, de ezt most figyelmen kívül hagyjuk /. Miért gondolom ezt? Az érzelem egy kémiai termék, melyhez, hogy létrejöjjön, szükségeltetik egy indukátor, mely szervezetünk esetében lehet valamiféle érzékelés, de úgy vélem, látva az emberi reakciókat, a fő ludas, jellemzően a gondolat. Érzelmi képességünk önmagában egy adottságunk. Adottságunk, mégpedig azért , mert érzelmeink többféle érzékelésünkből adódnak, melyek életünk során különböző befolyásokból, benyomásokból keletkeznek. Illetve, döntően gondolatokból . Ha megfigyeljük önmagunkat, észre kellene vennünk, hogy különböző viselkedési funkciókkal működünk. Ezeket szét kellene tudnunk választani.

Alapvetően négy funkcióval regnálunk. Ezek pedig a gondolati, az érzelmi, a mozgási és az ösztönös funkciók. Alapvetés lenne, hogy megértsük, mit is jelentenek ezek a tevékenységek. / Talán majd később /

Itt fontos lenne megjegyezni, hogy az érzetek elsősorban az ösztönös funkciókból erednek, így közömbösek is (pl. a kék avagy piros szín érzékelésében nincs semmi kellemes vagy kellemetlen), de olyan, hogy érzelem, nem létezik. ( valami vagy kellemes vagy kellemetlen )

Az emberek rendszerint abban különböznek egymástól, hogy másként érzik át funkcióikat. S ilyenkor a felfogóképességek módozatai miatt nem értjük a másikat. ( de sokszor önmagunkat sem) . Gyakran az értelmi felfogást érzelemnek, az érzelmet gondolatnak, az érzeteket pedig érzelemnek konstatáljuk. Mellesleg, ne is próbáljuk saját agyunkkal megérteni mások érzelmeit. S minthogy lényegében semmit nem érzünk belőlük, olykor gondolhatjuk, hogy nem is léteznek.

Amit ebből ki szeretnék hozni, hogy az emberi evolúció csúcsán mégiscsak a gondolkodás áll…

 Habár az egyén nem igazán tudja megváltoztatni az érzéseket, érzelmeknek nagyon finom árnyalatait ( csak sem , mert ezen funkciók min azért. mintegy 30.000-szer gyorsabb folyamatok ) ellenben, pl. a negatív érzelmet erősen tudja befolyásolni. S már itt is vagyunk a lényegnél. Érzelmeink, s főként negatív érzelmeink nem „ csak úgy ” vannak, ill. keletkeznek, hanem igenis mi magunk generáljuk őket a gondolkodásunkkal ill. annak milyenségével. Summa, sokmindenen nem tudunk summarum, de a gondolkodásunkon igen, s ha ezt akaraterővel meg kell, minőségi változást tudunk elérni. Azt fogjuk tapasztalni, hogy érzéseink és érzelmeink rendre örömet okoznak.

 - zárójelben - A mozdulatnál már legyünk óvatosak, mert a mozgást gondolattal (azaz lassítva) csiszolhatjuk , de ha bármilyen mozdulatot a maga tempójában némi gondolattal vegyítjük, csak ronthatunk rajta.

Befejező gondolatnak pedig annyit, hogy az érzelmek úgy vonulnak át rajtunk, mint viharfelhők az égen, de mindig tudnunk kell, hogy nem vagyunk azonosak velük. Az egyik pillanatban hatnak ránk, majd el is tűnnek. Letagadni viszont semmiképp nem szabad őket.