Minden pillanat csak a jelenben" valódi" , csak a jelenben él. Amennyiben elszalasztjuk monumentalitását, már csakis objektumként tekinthetünk rá, azaz a múlt tárgyává tehetjük. Ha ismerjük a tudatosságot, rápillanthatunk, elővehetjük, lubickolhatunk benne, de sosem lesz már  "élő", mint akkor , mikor megérintjük, átöleljük, "ő" is odabújik hozzánk, s mindennek köszönhetően egyszerűen létrejön a szeretet , mely búvópatak, s csak arra vár, hogy felszínre kerülhessen.

Tulajdonképpen egész életünkben nagy dolgokra várunk, miközben a legnagyobb dolog, a" teremtés "maga . Pusztán önön létezésünk által, minden egyes pillanatban megtörténik.

Hát Istenek vagyunk mi? Merthogy istenit produkálunk az tény.

Mi nagyobb lehet az életnél magánál! Ez is bizonyítja, hogy minden egyén kreatív és különleges a maga módján, hisz ha más nem is , de hajszálpontosan  ugyanazt mint egy másik személy senki nem képes produkálni. A különbség pusztán annyi, hogy van aki jelentőséget tulajdonít Önnön kreatívitásának, van aki észre sem veszi.

Itt jön képbe a tudatosság, mely mint oly sokan leírták, valahol semmi más , mint éber figyelem. Figyelem a múltra figyelem a jelenre, figyelem a történésre. Ha jól sáfárkodunk vele, azon kapjuk magunkat, hogy szemünk láttára változik az életünk. MInőségét tekintve, pontosan úgy, ahogy azt szeretnénk, azaz ahogy azt " megkreáljuk". És ismét a lényeg! Minden egyes pillanatba belevésődik a szándékunk. Ha kimondjuk, ha nem. Ha beismerjük, ha nem.Minden esetben ott lapul bennünk a negatív dolgok csírája, melyet mostohaként kezelünk, de a miénk.

Figyelj és szeress!!